Az egyemeletes kis villa az ősfákkal borított parkban hűen tükrözi a művész – utolsó évtizedeinek – életét. Szebbnél szebb Rippl-Rónai-festmények, az eredeti bútorzat, személyes tárgyi emlékek, érdekes ereklyék várják az idelátogatókat. Ezen a helyen járva érezhetjük szellemiségét, beleshetünk különös magánéletébe, bútorai között sétálva könnyedén elfoghatja a látogatót az érzés, hogy bármikor megpillanthatja őt – ahogy egy fotelben üldögél, vagy éppen a kertben festeget. A múzeum minden szeglete a nagy művész hagyatékát, szellemiségét őrzi, mely a látogatók számára örökre szóló élményt jelent.

Bármelyik évszakban érkezünk ide, mindig más arcát mutatja a park. Tavasszal húszezer nárcisz virágzásában gyönyörködhetünk, nyáron a gesztenyefák árnyéka ad enyhülést a forróságban, ősszel a mókusok játékos kergetőzését figyelhetjük meg a rozsdaszínű avaron. A tél hófehér takarója alól vidáman mutatja meg nyarat idéző élénksárga színét a villa, hívogatva a melegségre vágyó látogatót.

Rippl-Rónai már fiatalon külföldre költözött festészetet tanulni. Párizsban két évig Munkácsy Mihály mellett dolgozott, majd saját stílusát, formanyelvét megtalálva önállósodott. 1892-ben megnyílt első kiállítása után – amelyről a párizsi sajtó is elismerően nyilatkozott – lett befutott, keresett művész.

A mintegy tizenhárom évig Párizs környékén élő művészt hazahúzta a szíve az ő szülőföldjére, imádott Kaposvárjára. Francia feleségével, Lazarine Baudrionnal együtt telepedett le Kaposvárott. Először egy Fő utcai kis házikóba, ahol az enteriőrképeinek és a kaposvári ismerősök portréinak jó része született. 1908-ban megvásárolta az akkor 6 hold 350 négyszögölös Róma-hegyi területet, melyhez épületek, szőlő, szántó és legelő is tartoztak. A 184 négyzetméter alapterületű villát egy kis tornácos parasztház, vincellérház, istálló, fészerház, pince és méhes is kiegészítette. Az ingatlant Rippl-Rónai hamar saját birodalmává változtatta, így a villa utánozhatatlan miliője ma is sokat segít jellegzetes művészetének megértésében. A régi vincellérházból kialakított műteremben megcsodálható a művész Munkácsytól kapott festőpalettája, pasztellkrétái, híres kalapja és megannyi más ereklyéje.

A kor ismert, nagy művészei közül többek között Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Medgyessy Ferenc, Kozma Lajos is a Róma villa vendége volt hosszabb-rövidebb ideig.

A Rippl-Rónai József festészetének ebben a korszakában született mozaik hatású képeket a Mester kedélyes szóhasználatával élve „kukoricás”, avagy „kockacukros” képeknek nevezzük. Mára ezek a pettyegetett, „kukoricás” stílusban készült festmények jelentik Rippl-Rónai művészetének legjellegzetesebb darabjait. A kollekció húsz darabjáról készült reprodukciók felhasználásával rendeztük meg 2016 májusában a talán még a világon is első országút menti szépművészeti tárlatot.

A tárlat vizuális nyelvezetével összhangban készültek ajándéktárgyak is, amelyek egyrészt emléket állítanak az eseménynek, másrészt kiegészítették és teljesebbé tették a kiállítás valódi tárlatjellegét. Hiszen ezúttal nem a múzeumi shopokban lehetett beszerezni a kiállítás során látott grafikákkal elkészített szuveníreket, hanem a kaposvári Rippl-Rónai Fesztivál keretében a város sétálóutcáján felállított standnál vásárolhatták meg őket az érdeklődők. Többfajta képeslap és hűtőmágnes, bögrék, díszzsebkendők, női sálak és jegyzetkönyv hirdették Rippl-Rónai művészetét, és népszerűsítették az azt bemutató tárlatot.

„A színharsogást nyilván mai kedélyállapotom követeli tőlem. Környezetem most ilyen, tehát ilyen irányban hat az is reám. Ilyen színek vesznek körül bennünket újabb kaposvári házamban s kertemben. Igen megszerettem a skarlátvörös zsálya s a piros szimpla muskátli mellett a tiszta fehér színű virágokat, de még jobban a chrómsárga cíniákat. Ennél a sárgánál melegebb, hogy nem mondjam, forróbb színt nem ismerek. Ezeket a színeket keresem most, szinte gyűjtöm, lakásomban is, tárgyakon, kendőkön, falakon. A falak színei közt is ezt az egészen világos sárgát szeretem a legjobban. Az egyik oldalán csupa-ablak műhelyem falai ezzel vannak befestve, sőt még ilyen szobában alszom is. Ez a sok szín azután természetesen odakerül a képeimre…” – magyarázta Rippl-Rónai új, dekoratív eljárását.

Rippl-Rónai József kedvenc sárgája Kaposvár sárgájává, a sötétkék mellett a hivatalos városi arculat meghatározó árnyalatává vált.

A szecesszió korszakának művészeti törekvései közé tartozott az élet minden területének esztétikummal való átírása. Ruhák, házak homlokzata, belső terek, bútorok, használati és dísztárgyak, faliszőnyegek, ólomüveg ablakok, meghívók, plakátok tervezése mind-mind az iparművészet fejlődését jelentette.

Hogy milyennek képzelte Rippl-Rónai József a dekoratív környezetet? Azt a gróf Andrássy Tivadar részére tervezett ebédlő bútorai mutatják meg, melynek rekonstrukciója a hozzá tartozó falikárpittal és óriási méretű ólomüveg ablakkal együtt szintén megtekinthető a villa épülete melletti modern látogatóközpontban.