Ha netán a várat keresed Kaposváron – a település nevéből kiindulva ez nem észszerűtlen elképzelés –, már most mondjuk, hogy ne is próbálkozz ezzel: a középkori eredetű vár teljesen elpusztult az évszázadok során. A városháza lépcsőházában viszont látható egy 17. századi metszet után készült falfestmény, amely az egykori erődítményt ábrázolja. A hiba csak az, hogy a mintául szolgáló metszet nem volt a leghitelesebb… Kapos várát egyébként a hódoltság 131 esztendeje után, 1686 novemberében foglalták vissza a töröktől a bátorságáról és vörös tábornoki kabátjáról híres Badeni Lajos őrgróf hadai.

A képnek otthont adó városháza, a századelőn valódi várossá fejlődő Kaposvár egyik meghatározó építészeti alkotása egyben a kaposváriak szabadságvágyát, a nemzeti függetlenség iránti elkötelezettségét is jelképezi. A 20. század első éveiben készült neoreneszánsz stílusú épületet ugyanis az 1848-as forradalom akkor még nem hivatalos ünnepnapján, március 15-én avatták fel. Az sem véletlen, hogy néhány lépésre innen, a főtéren állították fel a város országgyűlési képviselőjévé és díszpolgárává is megválasztott Kossuth Lajos szobrát, és maga a tér is a „nagy száműzött” nevét viseli 1911 óta.

Érdekes, hogy a főtér túloldalán álló római katolikus templom is közvetít a hódoltság megszűnéséről és a függetlenségről szóló üzeneteket. Egyrészt azért, mert 1886-ban, a török kiűzésének 200. évfordulójára készült el. A jelenlegi templom elődjében pedig – hiszen ez a neoromán stílusú istenháza már a harmadik templom Kaposvár főterén – az itteniek szabadságszeretete (és nyakassága) jutott kifejezésre 1850 tavaszán. A jelen levő diákok ugyanis tüntetésszerű köhögéssel zavarták meg a császárért mondott imát, hogy kifejezzék az önkényuralomról alkotott véleményüket. A Nagyboldogasszony-templom rangja egyébként 1993 óta már székesegyház: az azóta szentté avatott II. János Pál pápa abban az évben tette püspöki székhellyé Kaposvárt.

De túlságosan előreszaladtunk, hiszen a 18. századi Kaposvárból is látható a belvárosban egy és más. Ezt a lassan gyarapodó városkát talán a Dorottya ház és az Arany Oroszlán gyógyszertár jelképezi leginkább, meg persze két barokk szobor. A város védőszentjének választott Nepomuki Szent János 1742-ben készült szobra hosszú utat járt be, míg jelenlegi helyére, a székesegyház elé került. A barokk műalkotás az 1800-as években túlélt egy tűzvészt, sőt azt is átvészelte, hogy egy éjszaka valaki lopva befestette… Mégsem ez a város legkorosabb szobra, hanem egy 1721-ből származó, a tövissel megkoronázott, összekötözött kezű Krisztust ábrázoló, fából készült szobrocska, amelyet a városháza lépcsőpihenőjében láthatsz.

A főtértől pár lépésre áll a szintén 18. századi Dorottya ház, más néven a Csokonai Hotel. A város egyik legöregebb épületét, a hajdani tiszttartói lakot a felvilágosodás legnagyobb magyar költője is megénekelte Dorottya című vígeposzában. Csokonai Vitéz Mihály részt vett azon az ünnepségen, amelyet 1798 nyarán gróf Széchényi Ferenc – „a legnagyobb magyar” édesapja – főispáni beiktatása alkalmából ugyanebben a házban rendeztek. A poéta mellszobrát, Fritz János alkotását 1977-ben avatták fel az épület előtt – akkor, amikor először nyitották meg a városban a híres farsangi napokat.

Csokonai ahhoz a Fő utcai barokk épülethez is bízvást elvezethet téged, ahol az 1780-as években rendezkedett be az Arany Oroszlán gyógyszertár. Bár szedned kell a lábad, ha követni akarod, mert ő is sietett: a 18. század legvégén Somogyban időző költőnk ugyanis azért kereste fel a jeles intézményt, hogy orvosságot találjon kínzó fogfájására. A patika és a magas művészet kapcsolata azonban korántsem ért véget ezzel, hiszen ugyanitt volt gyógyszerészsegéd az 1870-es években egy bizonyos Rippl József, akit hamarosan Rippl-Rónai József festőművészként ismert meg a nagyvilág. A festő csacsifogata – amelyre te is felkapaszkodhatsz – nem messze parkol a patikától.

Kaposvár leghíresebb képzőművészének emlékét több szobor is megörökíti az utcákon és tereken. A 19. század második felében azonban nem csak őt adta a város a festészetnek: Rippl-Rónai mellett Vaszary János és Galimberti Sándor is a város szülötte. Nem véletlenül nevezik a megyeszékhelyt „a festők városának”… Az új évezred eleje óta hangulatfesztivállal állítanak emléket a somogyi székváros híres festőművészeinek a sétálóutcában, s egyúttal a századfordulós Kaposvár mindennapjait is elevenné teszik. 2013-tól Rippl-Rónai Fesztivál néven rendezik meg a színes kulturális kavalkádot.

De joggal nevezik Kaposvárt iskolavárosnak is, hiszen már az 1800-as években jelentős tanintézményekkel gyarapodott a megyeszékhely. A három festőművész, akiről az imént szót ejtettünk, az 1806-ban alapított gimnázium tanulója volt, amelynek mai épületét a 19. század végén adták át. A náluk fiatalabbakat okították a jelenlegi Kaposvár legrégibb, 1832-ben épült tanodájában, amelyet a homlokzat felirata szerint „A haza kis polgárainak” szenteltek; itt a 20. század elején Nagy Imre, a későbbi miniszterelnök és Fekete István, a majdani író is koptatta az iskolapadot. Az épület változatlanul az oktatást szolgálja, csakúgy, mint az 1873-ban átadott romantikus stílusú zárda. Ez az egyházi intézmény furcsa módon annak köszönheti létét, hogy a kiegyezés után a város kezelésébe került a katolikus elemi iskola – mert Ranolder János veszprémi püspök a leányiskolaként is szolgáló zárda megalapításával „vett elégtételt” ezért…

A 19. században egyre több középülettel gazdagodott a polgárosodó város: ha megállsz a reformkori vármegyeháza előtt, a magyar klasszicista építészet legnívósabb alkotásainak egyikét láthatod. A Török Ferenc tervezte tiszteletet parancsoló épületben 1852 nyarán Ferenc József császár is eltöltött egy éjszakát, és bő negyed évszázad múlva ugyanitt lépett fel az országos hírű színész- és énekesnő, Blaha Lujza. „A nemzet csalogánya” persze a mainál sokkal kisebb városba látogatott 1878-ban. Ekkor még azt az érdekes épületet sem láthatta a főtér közelében, amely mintha tűzvigyázó torony vagy templom lenne. És valóban: a kémlelőerkéllyel felszerelt sarokház tűzoltószertárnak épült az 1890-es években, a nagy háború idején pedig itt nyílt meg az evangélikusok első kaposvári imaháza.

Később megtapasztalhatta Blaha Lujza, hogy a 19. század végétől mennyire felgyorsult a városiasodás folyamata; 1904-ben ugyanis újra Kaposváron vendégszerepelt. Mivel vonaton érkezett, már látta a századfordulón épült vasútállomást, a híres tervező, Pfaff Ferenc egyik legszebb magyarországi alkotását. A megyeszékhelyt amúgy 1872-ben érte el a vasút, s az első lokomotív akkora szenzáció volt, hogy nevet is kapott: a kortársak „Richárd”-ként tisztelték. Talán nem túlzás, hogy nagyrészt a vonat húzta be a 20. századba Kaposvárt… Blaháné második kaposvári vendégszereplésekor az 1901-ben átadott főtéri Erzsébet Szállóban lakott, amelyet a közkedvelt magyar királynéról, „Sissiről” neveztek el.

A tornyokkal és színes Zsolnay cserepekkel ékesített eklektikus stílusú szálloda építését egy másik hotelé követte egy évtized múlva. A mai Széchenyi téren álló szecessziós épületben, az 1911-ben megnyitott, igen előkelő, hetvennyolc szobás Turul Szállóban kávéház, étterem, kártyaszoba, tekepálya, biliárdterem és söröző is működött. A most Dorottya Üzletháznak nevezett impozáns épület eredeti nevére a turulmadár szobra utal. A magyarság ősi jelképét a második világháború után, a kommunista időszakban leverték az épületről, és csak a rendszerváltozás röptette oda vissza. Tollas fajtársa hasonló utat tett meg a Táncsics Mihály Gimnázium nem messze álló épületén…

A Turul Szálló megnyitása után néhány nappal – 1911. szeptember elején –, a vasútállomás közelében adták át azt az épületet, amely mindmáig Kaposvár egyik jelképének számít. Az ország akkoriban egyik legnagyobb, legmodernebb – és talán a legdrágább – vidéki színházépületét szegedi építészek tervei alapján egy budapesti vállalkozó építette fel a Rákóczi téren. A teátrum önálló társulata 1955-ben alakult meg, neve akkortól Csiky Gergely Színház.

1911-hez hasonlóan 1904-ben is nevezetes épületekkel gazdagodott Kaposvár. Nemcsak a városháza készült el ekkor, hanem a Fő utcai Kemény-palota is, amely építtetőjéről, a gabonakereskedéssel foglalkozó Kemény családról kapta a nevét. A számos épületdísszel és gyönyörű műlakatosmunkákkal ékesített egykori bérházban ma egyebek mellett a Tourinform-iroda működik.

Ugyanebben az évben nyitották meg az egykori városbíró nevét megörökítő Kontrássy utcát, amelynek 4. számú épülete a város legbecsesebb szecessziós értékei közé tartozik. Közismert nevét (Ádám–Éva ház) azokról a domborművekről kapta, amelyek két ruhátlan ősünket ábrázolják. A némely kortárs által „szemérmetlennek” tartott alkotással két fiatal szobrász, Borovitz Imre és Csikász Imre gazdagította a város művészeti örökségét.

A mai belváros hangulatát leginkább talán a szecessziós épületek és utcarészletek határozzák meg. A Fő utca legnagyobb bérházát ugyancsak szecessziós stílusban építtette fel a Somogy Megyei Takarékpénztár 1913-ban. Nem sajnálta hozzá a tőkét; az első kaposvári liftek egyikét is ebben a házban működtették. A palotát egyik volt bérlője, az Anker Biztosító után máig Anker-ház néven emlegetik.

A szecessziós épületek igen sokat tudnak mesélni neked, ha figyelsz a szavukra… Az Ady Endre utca egyik különösen szép polgárházában született 1912-ben a 20. század legkiválóbb fotográfusai között számon tartott Juan Gyenes – azaz Gyenes János. Valaha egy Fő utcai udvarban dolgozó kaposvári fényképésznél tanulta a szakmát, aztán maga is udvari fényképész lett. Azonban ő Madridban, a spanyol királyi családnál…

Ennek az utcának az elején ismét csatlakozhatsz Rippl-Rónai József festőművészünkhöz, aki éppen az utcának később nevet adó költővel beszélget. Gera Katalin szoborcsoportja a két művész 1909. novemberi találkozását örökíti meg; Ady Endre ekkor tartott nagy sikerű felolvasóestet a szemközti Korona (ma: Kapos) Szállóban.

A szecesszió irányzatának egyik legkiemelkedőbb kaposvári alkotása az a földszintes, manzárdtetős ház, amely még kaszinónak épült 1911-ben. Szilveszteri avatóünnepségén mintegy háromszázan voltak jelen. A fényes estély 1912-re is áthúzódott, hiszen a legkitartóbb táncosok még január elsejének reggelén is ropták. Az épületben egykoron biliárd-, kártyázó-, társalgó-, tánc- és olvasóterem fogadta a város és a megye szórakozni vagy pihenni vágyó előkelőségeit.

A Bajcsy-Zsilinszky utcai kaszinó mellett biztosan nem kerüli el a figyelmedet az Igazságügyi Palota, lévén ez a város egyik legnagyobb épülete. Az 1908-ban átadott palotát, amelyben akkor, akárcsak most, a törvényszék működött, a tetőről Justitia istenasszony szobra vigyázza, akinek – talán hogy jobban lásson – a szokástól eltérően nincs bekötve a szeme. Ráadásul a pallost is a bal kezében szorongatja…

Az első világháború, az összeomlás és Trianon véget vetett ugyan a századforduló látványos fejlődésének, a város azonban ismét bizonyságot tett a 18. század eleje óta gyakorolt képességéről: volt ereje az újrakezdéshez. Ennek egyik szembetűnő bizonyítéka az 1920-as években megnyílt Városi mozi, amely a legszebb – és a legváltozatosabb múltú – kaposvári épületek közé tartozik. Először itt vetítettek színes filmet a városban, társadalmi, sőt politikai rendezvényeknek is helyet adott, ma pedig valódi palotája a kultúrának. Neve igazán illik múltjához és jelenéhez: Szivárvány. Weeber Klára szobrászművész Florentin című alkotása az egykori mozi felújítása és kibővítése, tehát 2010 óta üldögél az épület előtti mészkő padon. Bátran beszélhetsz előtte, hiszen azt ígérte, hogy meg fogja őrizni a fülébe suttogott titkokat…

Hogy Kaposvár nemcsak a festők és az iskolák, hanem a szökőkutak városa is, azt már itt, a Noszlopy Gáspár utcában sejtheted, a főtéren és az 1980-as években sétálóövezetté alakított Fő utcában pedig meggyőződhetsz róla. A megyeszékhely azonban két másik jelzőt is kapott az évtizedek során. Joggal nevezték katonavárosnak, hiszen az 1860-as évektől itt állomásozott a 44-es gyalogezred néhány egysége. A sajátos szavajárásukról „rossebbakáknak” ismert és az első világháborús csatatereken véres hírnévre szert tett Somogy és Tolna megyei katonák emlékművét 1932 őszén húszezres közönség jelenlétében leplezték le a színház mellett. Jálics Ernő műve az oroszlánnal viaskodó Herkulest ábrázolja.

Egy egészen más, de éppen ilyen hiteles arcát rajzolja ki Kaposvárnak a rengeteg virág, amely már évtizedek óta elválaszthatatlan az utcák képétől. Az első világháború előtt zászlót bontott Szépítő Egyesület igen sokat tett azért, hogy parkosítsák és virágosítsák a várost, a villanyoszlopokra virágtartó kosarakat szereljenek fel, a közterületekre padokat állítsanak. A mozgalom jelszava, a „Virágos Kaposvár” a két világháború között vált országosan ismertté. Az ezredforduló után új lendületet vett városszépítő munka eredményeit nem egy országos, sőt európai kitüntetés is bizonyítja. 2004-ben például arany minősítést kapott Kaposvár az Európai Virágos Városok és Falvak versenyén, és 2003 után 2016-ban is az ország legvirágosabb városának bizonyult.

Persze nem a mégannyira jogos kitüntetések és címek adják meg egy város – és egy közösség – igazi értékét. Jó lenne, ha te sem csak a monitor előtt ülve ismerkednél a várossal, hanem a megyeszékhely utcáin személyesen is találkoznál a kaposváriakkal, akik készek folytatni, készek tovább alakítani a város történetét.

De vigyázz: a minden tavasszal újra meg újra „kivirágzó” kaposvári belvárosban – te is látni fogod – gyorsan elrepül az idő…